Helló. Ez nem egy hagyományos blog. Nem írom le a napjaimat- Sőt, nem írok semmi konkrétat. Inkább verseket, novellákat, idézeteket osztok meg... gondolatokat, amik épp foglalkoztatnak. Lehetséges, hogy találsz saját írást is, de inkább "nagyobb" emberek munkáival futhatsz össze. Nem posztolok rendszeresen; van, hogy egy nap többször, van, hogy hetekig nem. Nem azért blogolok, hogy minél többen olvassanak, hanem azért, hogy összeszedjem elmém összegabalyodott kábelei közt megbújó jelentéktelen gondolataimat. Hogy miért nyilvánosan teszem ezt? Abban reménykedek, hogy tévednek ide hozzám hasonló gondolkodású emberkék.
17, lány, magas, elégedetlen, könyvek, versszeretet, filológia, bölcsész, felnőtté válás, kitartó, önző-önfeláldozó, túl jó.
Kábé ennyi lennék. Ha kérdésed van: frida98@citromail.hu
Málnás depresszió.
"Ha tudnád, hány jól alakuló dolgot rontottál el életedben csupán azért, mert türelmetlen és számítgató énedre hallgattál, aki nem bírja, ha "nem történik semmi!" - megdöbbennél. Angyalok munkáját tetted tönkre, mert nem hagytad beérni a dolgokat." (Müller Péter)
Életittasan szaladtunk fel a hegytetőre. Mint két kisgyerek nevettünk, s nem gondoltunk a következő pillanatra. Hamar elfáradtam, meg akartam állni, de te megfogtad a kezem, és azt mondtad: magasabbra, minél magasabbra. Fürtjeid csak úgy táncoltak a széllel. Szemedben különös ragyogást láttam, úgy tettél mintha ez lett volna az utolsó napod. Aztán elengedtem magam, már nem akartam megállni, engedtem, hogy elvigyél magaddal a légváradba. Különös boldogságod már én is éreztem. Becsuktam a szemem és tovább szaladtam veled nevetve, a boldogságtól részegen.
Aztán hirtelen megálltunk. Szívem félelemmel burkolózott be. Kinyitottam szemem, és egy kietlen táj lebegett az arcom előtt. Körülöttem havas, halott fák, lábam alatt sár. Nagyon fáztam. Téged kerestelek, de te sehol sem voltál.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
